Európában a gyertyaszentelés szokása a XII. század folyamán terjedt el. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Az újszülött mellett a keresztelésig gyertyát égettek, de szintén a betegek illetve a halott mellett is.
Nagyobb ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor ezt a gyertyát gyújtották meg. A gazdák úgy tartották, hogy vihar alkalmával is meg kell gyújtani, távol tartja a villámcsapást és a jégverést.

Ismert időjárásjóslás kötődik ehhez a naphoz. Ha süt a nap, a medve előjőve barlangjából meglátja az árnyékát, ezért visszamegy, és még hosszú lesz a tél. Ha viszont rossz idő van, nem tart már sokáig a hideg.

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,

barna medve üldögél:

-Kibújás, vagy bebújás?

Ez a gondom óriás!



Ha kibújok, vacogok,

ha bebújok, hortyogok:

ha kibújok, jót eszem,

ha bebújok, éhezem.



Barlangból kinézzek-e?

fák közt szétfürkésszek-e?

lesz-e málna, odu-méz?

ez a kérdés de nehéz!